Útitárs az ébredés útján

Az emberek két okból változnak 2

Az összetört szívről szóló történetet már megosztottam korábban, most jöjjön a nyitott elméről szóló rész.

Mindegyikünk feladattal érkezik e planétára. Hiszem, hogy ennek ismerete velünk van és ott fénylik bennünk egész életünkben. Persze erre a legkevésbé sem hívják fel a figyelmünket gyermekként, és ez a megismerés nem része oktatásunknak. Minden látszólag fontos és a világ számára nélkülözhetetlen információhalmaz csak tompítja ezt a fényt, majd már annyi réteg rakódik rá, hogy teljességgel elfeledkezünk róla. Ám mégis képes a maga láthatatlan módján megérinteni tudatunk érzékeny hálóját. Serkenteni valamire, ösztönözni minket a keresésre, éreztetni valami megfogalmazhatatlan hiányt. Ezek meg tudják adni a változtatás lehetőséget, képessé tenni bennünket, hogy erőfeszítéseket tegyünk meglelni a minket támogató áramlatot. Folyamatos elmozdulásokra készetetnek, amik a ráhangolódásra tett kísérleteink. Van néhány gyönyörű gondolat a Bagger Vance legendája c. filmben: „Mindenkinek vagy egy saját lendülete, ami csak rá jellemző. Mindenkire vár egy tökéletes ütés a mezőben”. Talán azt kevesen tudják, hogy az eredeti könyv alapjául a Bhagavad Gita szolgált, ahol csatamezőn Bhagavan vagyis Krishna és Arjuna párbeszéde zajlik. Szép történet.

Szóval mélyen érzem, hogy ez igaz. Kivétel nélkül, minden egyes emberi lénynek küldetése van, amit ezen a tökéletes módon csak ő képes beteljesíteni. Minden amit választottunk, ezt a lehetőséget hivatott támogatni. Nemünk, hovatartozásunk, családi és kulturális körülményeink, fizikai testünk felépítése, készségeink és képességeink ennek elérésére predesztinálnak. Ennek az életfeladatnak a beteljesüléséhez megadatott a feltétel. Hordozzuk leválaszthatatlanul, a lelkünkbe írt szavak nélküli tartalomban. Amire igazán szükségünk van, az az emlékezés. Mindarra, ahogyan a Teljesség megnyilvánulni vágyik rajtunk keresztül, a maga egyedi módján.

Én úgy látom a nyitottságot, mintha ez ennek a szunnyadó feladatnak a hívószava lenne. És mi válaszolunk rá, ahogyan tudatosságunk megengedi. Lépésenként öleljük magunkhoz a Forráshoz kapcsolódó igaz lényünk üzenetét és kitelsesedni vágyását. Minden ilyen válasz, változtatással jár. Úgy ahogyan és amilyen mértékben ezt képesek vagyunk megtenni. S ezekben mindig megjelenik valami öröm vagy könnyed felszabadulás, avagy egy nélkülözhetetlen megértés. S ezek segítenek benne maradni ebben az áramlásban.

Ha az életet egy végtelen, szeretet vezérelte megtapsztalni vágyásnak tekintjük, akkor szépsége és kifinomultsága lenyűgöző. A bennünk felhangzó hívószó visz közelebb és közelebb ennek mély átéléséhez és segít eligazodnunk az elhitt valóságunk, sokszor megfejtehetlennek tűnő útvesztőjében.

 

Szeretettel, a Te útitársad

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!