Útitárs az ébredés útján

Lehet szeretni a betegséget?

Ha úgy gondolnék erre, mint tőlem független létezőre, akkor valószínűleg nem. Ám valami történt bennem, ami által nem tudom ezt leválasztani a tapasztalat egységéről és a tapasztalóról, aki vagyok. Így ha szeretem az életem, annak történéseit és azt is aki mindezt átéli, akkor a válasz igen. Furcsa és makacs vírus söpört végig azon a területen… Tovább »

A betegség felszólítás a spirituális növekedésre.

Ez most nem egy saját írás, hanem egy mély értelmű idézet egy csodálatos könyvből. Nagyon fontosnak tartom megosztani. Fogadjátok szeretettel.   “Aki az egészség felé irányul, annak a betegség csupán olyasmi, ami azért bukkan fel, hogy meggyógyítsuk, és ami valamilyen leckéről szól. A betegség így szól: “Nézz rám! Kérlek gyógyítsd meg azt, amit képviselek, amit… Tovább »

Nincsenek áldozatok, csak társteremtők vannak.

Ez nem egy habkönnyű téma. Ám tegnap felmerült ennek a nézőpontnak a fontossága egy beszélgetésben. Összehasonlító funkcióját tökéletesen működtető elménk számára vannak egyszerűbben és nehezebben megélhető sorsok. Így vizsgálva ezt, lehet ennek igazságtartalma. Az elmúlt években rászoktam arra, hogy megkérdőjelezzem elmém, amúgy logikusnak tűnő érvelését. Hozzásegít ez engem, vagy közelebb visz az ebben rejlő igazság… Tovább »

Néha csak annyit kell tennünk, hogy táncolunk arra a zenére ami szól.

Nem kell mindig elől járni és törni az utat. Szabad vezetve is lenni, megpihenni a másra utaltság bizalmában, tanulva az elfogadás alázatát. Nem kell mindig erősnek lenni. Szabad sebezhetőnek és erejét vesztettnek mutatkozni, feltöltekezni a gyengédség megóvó energiájában. Nem kell mindig tudatosnak lenni. Szabad a feledés tengerébe merülni, hagyva magunkat sodortatni régi minták és rutinok… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!