Útitárs az ébredés útján

Minden jelentéktelennek tűnőben, ott rejtőzik a nagyszerűség csírája.

Miért várunk oly sokszor és oly sokáig egy nagyszabású dologra? Mit adhat ez, mit várunk ettől? Miből gondoljuk, hogy ez több életünk egyéb eseményeinél? Vannak ilyen kimagasló történetek az életemben és mérhetetlen hálát érzek ezekért. Van ami még tart és van ami már csak emlék. Egyiket sem akartam görcsösen, csak az őszinte szándék élt bennem… Tovább »

Az élet egy örrökön tartó élő adás

Az élet egy végtelen folyam, amiben megmerítkezünk egy villanásnyi időre, jelenlegi testünket magunkra öltve. Megállíthatatlanul hömpölyögő tapasztalatforrás. Ám énünk furcsa tulajdonsága, hogy azt játsza képes keretbe zárni ezt a mérhetetlen, állandó változást. Ezért bizonyos helyzeteket újra és újra megelevenít elménk vásznán, addig alakít rajta míg meg nem érkezik egy számára kielégítő érzés. Majd elkezdi előlről,… Tovább »

A kívülről várt boldogság mindig megszüli a félelmet.

A kívülről várt boldogság mindig megszüli a félelmet. Már akkor, mikor a keresés ezzel a szándékkal indul. Aggódás a keresés kimenetelén, majd az aggódás az elvesztés lehetőségén. Ha a boldogságunk egy olyan állapot, aminek virágzását az érzelmeink által önmagunkban éljük át, akkor ehhez nem szükségeltetik valaminek kívülről érkeznie. Viszont ha az öröm és a szeretet… Tovább »

Mindig csak készülődünk arra, hogy élni fogunk….

Mit jelent élni? De tényleg, mit? Milyen gyakran tesszük fel ezt a kérdést, feltesszük-e? S hogyan válaszoljuk ezt meg? Sokféle feleletet találhatunk erre, ha kiváncsiak vagyunk. Az élet szenvedés; az élet szeretet, az élet célja maga az élet, az élet célja a fejlődés, az élet célja a túlélés. Hosszú a sor. Ám ezt mind mások… Tovább »

Az emberek két okból változnak 2

Az összetört szívről szóló történetet már megosztottam korábban, most jöjjön a nyitott elméről szóló rész. Mindegyikünk feladattal érkezik e planétára. Hiszem, hogy ennek ismerete velünk van és ott fénylik bennünk egész életünkben. Persze erre a legkevésbé sem hívják fel a figyelmünket gyermekként, és ez a megismerés nem része oktatásunknak. Minden látszólag fontos és a világ… Tovább »

A csoda

“Csupán két módon élhetjük életünket. Az egyik szerint semmi sem számít csodának. A másik szerint minden az.” Albert Einstein   Gyermekként nem érte el fejlődő tudatom a csoda bizonyossága. A csonka család, a vágyva vágyott szeretetre való szomjúzásom e korai időkben arra ösztönzött, hogyan legyek túl dolgokon, amik csak úgy megtörténnek. Nagyon örülök, hogy a sport… Tovább »

Az élet az, ami aközben telik, miközben mi egészen mást akarunk.

Egy szabad lélek, mély meglátása. Kevesek sajátossága, hogy szereti, tiszteli és hálás azért a pillanatért, ami éppen történik. Sok időt töltöttem a múltban azzal, hogy a pillanaton túlra tekintettem és vártam az eljövetelét. Ebben a hozzáállásban csak az a bökkenő, hogy ez jövőbeliség sosem jön el. Hiszen a következő pillanat is éppen olyan, mint az… Tovább »

A tapasztalat nem az, ami veled történik; hanem ahogy hozzáállsz ahhoz, ami veled történik.

Tisztelem azt az életet amely elfogadta a sorsát. Hite, mélységében megrendíthetetlen. Lenyűgöz az egyszerűség ami ezeknek a lelkeknek sajátossága. Valami nemes pátosz lengi körül mozdulatukat, szavaikban megpihen létezésük minden tapasztalata. Nem azért mert így akarják, hanem mert nincs más módja. Őszintén, megbánás és emésztő vágy nélkül elfogadni mindent ami adatott, s azt is ami nem… Tovább »

A Mennyország nem valami hely vagy állapot

Tavaly nyáron történt. Valami ami feledhetetlen, amit nem tapasztaltam meg előtte és azóta sem jelent meg újra. Egy tanfolyam sorozat egyik napjának élményébe belemerítkezve sétáltam a Városliget felé. Olyan élő és eleven volt az emlék, hogy szinte kitöltötte minden gondolatomat és az érzelmeim ennek megadva magukat, újra és újra visszavittek ehhez. Hosszú éveken keresztül, sok… Tovább »

Áldáskérés

Kérünk. Kérünk, mert gyengék, s mert erősek vagyunk. Talán kérni azt nehezebb, ezerszer nehezebb. Tisztán, kitárulkozva, mezítelen lélekkel. Azzal a gondolat nélküli szívszorongató sóhajjal, ami átível létezésünk zárt kapuin. Kérni őszinte, mindent odaadó és mindent elfogadó átéléssel lényünk rejtekéből, egyetlen, tünékeny pillanatért. Kérjük, legyen szívünkben tisztaság. Tudjuk mindig, ahová tartunk, oda érdemes volt elindulni, még… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!