Útitárs az ébredés útján

Az igazi párkapcsolat egy szellemi út.

Szeretnék valamit kezdeményezni ezzel az írással. Mégpedig azt, ha felhangozna egy hívás, és megteremtődne egy tér, amiben a párkapcsolat szépsége és öröme pulzálna, minden hozzáadott gondolattal, érzelemmel és tapasztalattal. Folyamatosan jelen van a hiány és a fájdalom. A legtöbbet a nehézségekről lehet olvasni, hallani és ezek elhitették ennek egyértelműségét. S ez egyszerűen nem igaz. Tudom,… Tovább »

A kívülről várt boldogság mindig megszüli a félelmet.

A kívülről várt boldogság mindig megszüli a félelmet. Már akkor, mikor a keresés ezzel a szándékkal indul. Aggódás a keresés kimenetelén, majd az aggódás az elvesztés lehetőségén. Ha a boldogságunk egy olyan állapot, aminek virágzását az érzelmeink által önmagunkban éljük át, akkor ehhez nem szükségeltetik valaminek kívülről érkeznie. Viszont ha az öröm és a szeretet… Tovább »

Időnként meg kell állni.

Időnként meg kell állni. Hagyni megélni magunkban a pillanatot és hagyni a pillanatban megélni magunkat. Rácsodálkozni mindarra ami van, nem keresni, nem sietni. Nem akarni, nem vágyni, csak köszönteni azt, ami van és ahogyan van. Csak lenni oly egyszerűen, erőfeszítések nélkül, mint az örömben megszülető mosoly. S halkan, hálával suttogni: milyen gyönyörű valóságot teremtettem!  … Tovább »

A sikeresség látszata

  Úgy látom, van egy furcsa torzulás a sikerességgel kapcsolatban. Valahogyan átsúlyozódott ez és vált az anyagi javak felhalmozásának fokmérőjévé. Mintha ez lenne a legfontosabb út ennek megismerésére és megtapasztalására. Úgy, hogy mindez közben még egyetemessé is válik. Nem hiszek ebben. Szerencsés vagyok mert ismertem és ismerek olyanokat, akik önmagukhoz és másokhoz fűződő viszonyában, az… Tovább »

Mindig csak készülődünk arra, hogy élni fogunk….

Mit jelent élni? De tényleg, mit? Milyen gyakran tesszük fel ezt a kérdést, feltesszük-e? S hogyan válaszoljuk ezt meg? Sokféle feleletet találhatunk erre, ha kiváncsiak vagyunk. Az élet szenvedés; az élet szeretet, az élet célja maga az élet, az élet célja a fejlődés, az élet célja a túlélés. Hosszú a sor. Ám ezt mind mások… Tovább »

Búcsú nélküli emlékezés egy teaházra.

Vörös Oroszlán Teaház. Hosszú éveken keresztül  gyűjtöttem életem tapasztalatait a fogantatása előtt. Álmomban jelent meg először 1998 nyarán. Ferlébredtem és csak annyira emlékeztem, hogy egy spirituális könyvesboltot kell létrehoznom. Ez a legképtelenebb okok miatt nem akart sikerülni. Hónapok teltek el és a sikertelenség csalódottá tett. Aztán egy másik álomból ébredtem, amiben megmutatódott miért nem találunk… Tovább »

Amikor egy ajtó bezáródik…..

“Amikor egy ajtó bezáródik, egy másik ajtó kinyílik; de nagyon gyakran olyan sokáig és olyan sajnálkozva nézzük a bezárt ajtót, hogy nem látjuk meg azokat, amelyek pedig megnyílnak előttünk.” Alexander Graham Bell   Ismertem ezt az érzést, nagyon is jól. Életemben években mérhető időt töltöttem ebben a furcsa, belül kővé merevedett állapotban. Valami megváltozott, véget… Tovább »

A többnél kevesebb, az a pont annyi, ami van.

A többnél kevesebb, az a pont annyi, ami van. A teremtés egy figyelemre méltó lehetősége, a meglévőben felfedezett öröm. Boldog fürdőzés az egyetlen létező pillanatban és abban amit kínál. Ebben nincs keresés, csak az átélése, a kinyílvánítása a meglévő jónak. S ekképpen szerveződik újjá ugyanez az érzés, magához csalogatva a Mindenség egyre színesebb, még meg… Tovább »

Az élet az, ami aközben telik, miközben mi egészen mást akarunk.

Egy szabad lélek, mély meglátása. Kevesek sajátossága, hogy szereti, tiszteli és hálás azért a pillanatért, ami éppen történik. Sok időt töltöttem a múltban azzal, hogy a pillanaton túlra tekintettem és vártam az eljövetelét. Ebben a hozzáállásban csak az a bökkenő, hogy ez jövőbeliség sosem jön el. Hiszen a következő pillanat is éppen olyan, mint az… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!