Útitárs az ébredés útján

Időnként meg kell állni.

Időnként meg kell állni. Hagyni megélni magunkban a pillanatot és hagyni a pillanatban megélni magunkat. Rácsodálkozni mindarra ami van, nem keresni, nem sietni. Nem akarni, nem vágyni, csak köszönteni azt, ami van és ahogyan van. Csak lenni oly egyszerűen, erőfeszítések nélkül, mint az örömben megszülető mosoly. S halkan, hálával suttogni: milyen gyönyörű valóságot teremtettem!  … Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!