Útitárs az ébredés útján

A sikeresség látszata

  Úgy látom, van egy furcsa torzulás a sikerességgel kapcsolatban. Valahogyan átsúlyozódott ez és vált az anyagi javak felhalmozásának fokmérőjévé. Mintha ez lenne a legfontosabb út ennek megismerésére és megtapasztalására. Úgy, hogy mindez közben még egyetemessé is válik. Nem hiszek ebben. Szerencsés vagyok mert ismertem és ismerek olyanokat, akik önmagukhoz és másokhoz fűződő viszonyában, az… Tovább »

Mindig csak készülődünk arra, hogy élni fogunk….

Mit jelent élni? De tényleg, mit? Milyen gyakran tesszük fel ezt a kérdést, feltesszük-e? S hogyan válaszoljuk ezt meg? Sokféle feleletet találhatunk erre, ha kiváncsiak vagyunk. Az élet szenvedés; az élet szeretet, az élet célja maga az élet, az élet célja a fejlődés, az élet célja a túlélés. Hosszú a sor. Ám ezt mind mások… Tovább »

A szeretet az ítélkezés hiánya.

Olyan magától értetődően történik. Az ítélkezés, a bírálat, a minősítés. Másokat magunk alá vagy fölé rendelni. Ebben a természetesnek tűnő hozzáállásban meglehetősen furcsa módon történik az összehasonlítás. A másikra irányuló energiáinkban látjuk visszatükrözni magunkat. Majd a pillanat tört részében megszületik az, ahogyan magunkat pozícionáljuk ezáltal. Felmagasztaljuk, többnek, értékesebbnek tekintjük magunkat, simogató önelégült érzés kíséretében, hogy… Tovább »

Nincsenek áldozatok, csak társteremtők vannak.

Ez nem egy habkönnyű téma. Ám tegnap felmerült ennek a nézőpontnak a fontossága egy beszélgetésben. Összehasonlító funkcióját tökéletesen működtető elménk számára vannak egyszerűbben és nehezebben megélhető sorsok. Így vizsgálva ezt, lehet ennek igazságtartalma. Az elmúlt években rászoktam arra, hogy megkérdőjelezzem elmém, amúgy logikusnak tűnő érvelését. Hozzásegít ez engem, vagy közelebb visz az ebben rejlő igazság… Tovább »

A csoda

“Csupán két módon élhetjük életünket. Az egyik szerint semmi sem számít csodának. A másik szerint minden az.” Albert Einstein   Gyermekként nem érte el fejlődő tudatom a csoda bizonyossága. A csonka család, a vágyva vágyott szeretetre való szomjúzásom e korai időkben arra ösztönzött, hogyan legyek túl dolgokon, amik csak úgy megtörténnek. Nagyon örülök, hogy a sport… Tovább »

Amikor egy ajtó bezáródik…..

“Amikor egy ajtó bezáródik, egy másik ajtó kinyílik; de nagyon gyakran olyan sokáig és olyan sajnálkozva nézzük a bezárt ajtót, hogy nem látjuk meg azokat, amelyek pedig megnyílnak előttünk.” Alexander Graham Bell   Ismertem ezt az érzést, nagyon is jól. Életemben években mérhető időt töltöttem ebben a furcsa, belül kővé merevedett állapotban. Valami megváltozott, véget… Tovább »

Két nagyon fontos napja van az életednek.

Volt egy nap mikor bepillantást nyertem mindkettőbe, azon a napon összeálltak a homályos képek és információtöredékek, egy világos és megkérdőjelezhetetlen történetté.  Láttam a fogantatásom előtti pillanatokat és a születésem, részese voltam annak a világi szemmel nem látható megegyezésnek, amit két lélek kötött egymással, miszerint a szüleim lesznek. Ezen kívül nem volt több dolguk együtt mint… Tovább »

Minden utazásnak van egy titokzatos célja.

Utazásunk rejtett célja felfedheti magát előttünk ezen utazás közben, ha teljesen átadtuk magunkat ennek. Szenvedéllyel, bennünk megmerevedett határok átlépésével, akaratunk és kitartásunk megkívánta áldozathozatallal eljuthatuk ennek felfedezéséig. Erőt meríthetünk ebből, ami segít a felmerülő kételyek és magunk állította akadályok lekűzdésében. De a tanulságot és a tapasztalatot nem érthetjük és nem élhetjük meg utunk befejeztéig. A… Tovább »

A többnél kevesebb, az a pont annyi, ami van.

A többnél kevesebb, az a pont annyi, ami van. A teremtés egy figyelemre méltó lehetősége, a meglévőben felfedezett öröm. Boldog fürdőzés az egyetlen létező pillanatban és abban amit kínál. Ebben nincs keresés, csak az átélése, a kinyílvánítása a meglévő jónak. S ekképpen szerveződik újjá ugyanez az érzés, magához csalogatva a Mindenség egyre színesebb, még meg… Tovább »

A tiszta szeretetben nincsenek elvárások, nincs hiány amit pótolni kell.

Ma eszembe jutott egy mondat, amit Bedő Imrétől hallottam: a szerepek sokasága sem válhat mintává. A férfivé érés folyamatáról beszélt. Ez egy figyelemreméltó gondolat. Én apa nélkül nőttem fel, a hiány árnyékában vágytam erre a minőségre. Nem adatott. De valami azonban igen. A lehetőség, hogy ebből a kezdeti hiányból erőt merítve keressem azokat a férfi… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!