Útitárs az ébredés útján

Az igazi párkapcsolat egy szellemi út.

Szeretnék valamit kezdeményezni ezzel az írással. Mégpedig azt, ha felhangozna egy hívás, és megteremtődne egy tér, amiben a párkapcsolat szépsége és öröme pulzálna, minden hozzáadott gondolattal, érzelemmel és tapasztalattal. Folyamatosan jelen van a hiány és a fájdalom. A legtöbbet a nehézségekről lehet olvasni, hallani és ezek elhitették ennek egyértelműségét. S ez egyszerűen nem igaz. Tudom,… Tovább »

Nincsenek hétköznapi pillanatok.

Az autóban egy zenei csatornára van beállítva a rádió. Könnyed mint a tengeri szellő, valószínűleg innen kaphatta a nevét. Mikor a hírek következnek, akkor odanyúlok és lenémítom-kihagyva azt, amiben kevéssé fedezhető fel ez a játékos vidámság-majd ismét vissza a zenéhez. Néhányszor megfeledkezem erről és meghallom a közlést, amit egyáltalán nem vágyom befogadni. Egy alkalommal egy… Tovább »

A tapasztalat nem az, ami veled történik; hanem ahogy hozzáállsz ahhoz, ami veled történik.

Tisztelem azt az életet amely elfogadta a sorsát. Hite, mélységében megrendíthetetlen. Lenyűgöz az egyszerűség ami ezeknek a lelkeknek sajátossága. Valami nemes pátosz lengi körül mozdulatukat, szavaikban megpihen létezésük minden tapasztalata. Nem azért mert így akarják, hanem mert nincs más módja. Őszintén, megbánás és emésztő vágy nélkül elfogadni mindent ami adatott, s azt is ami nem… Tovább »

“Nem fogom hagyni senkinek, hogy koszos lábbal keresztülsétáljon az elmémen.”

Lehúzó és negatív gondolati formák olyanok mint a romlott étel, mindkettő kibillent egyensúlyunkból és képes minket beteggé tenni. Ezért ildomos kerülni ezeket. Ügyeljünk milyen gondolatokkal töltjük meg elménk teremtő kelyhét. Legyünk körültekintőek, mit fogadunk be a környezetünkből. Igenis van jogunk és lehetőségünk elhatárolni magunkat azoktól, kiknek szavait nem szeretnénk átengedni elménk érzékeny membránjain. Benneragadunk egy… Tovább »

Nincs időnk, csak e pillanat van.

Buddha azt mondja, az egyik legnagyobb tévedésünk, hogy azt hisszük van időnk. Nagyon igaz. Az elme lebilincselő zsenialitással képes minket meggyőzni arról, hogy lesz még alkalom, van időnk elegendő, hiszen az egész jövőnk ott várakozik még. S folyton folyvást hagyjuk magunkat megvezetni. Mert kényelmes elhinni. Mert a vélt biztonság is jobb mint a bizonytalanság valósága…. Tovább »

A felelősséget nem lehet átruházni, csak vállalni.

Valahogyan megkopott a tisztasága, a fontossága és már kevéssé vagyunk képesek mélyen megélni azt az erényt, amit a felelősség vállalása jelent. Mi is a felelősség. A  szó jelentése; kötelezettség, ami alapján felelősek vagyunk valakiért, valamiért. A jog oldaláról kiegészítve, egyfajta kényszerítés, hogy tetteinkről és annak következményeiről számot adjunk és viseljük tetteink következményeit. Mi alapján vállalható… Tovább »

Legyél te az ok valaki számára, aki hisz az emberi jóságban.

Mély tiszteletem azok iránt akik képesek a másokért való önzetlen figyelemre és tettekre. Lehet ez valaki másért, többekért való lépés, a segítség szívből jövő mozdulata. Lehet mások életének jobbátételét, életük minőségének felemelkedését szem előtt tartó ötlet, amit aztán ők vagy mások valósítanak meg. Lehet egy viszonzást nem igénylő, belső hang diktálta gesztus. Lehet egy ügy… Tovább »

Kimondani, megköszönni amíg még lehet

Azon gondolkodom vajon beszélünk-e eleget azokról az emberekről-legyenek azok neves közszereplők, művészek vagy csak a saját ismerettségünkbe tartozók- akik még itt vannak velünk. Sokan távoztak idén, akik megannyi módon érintették meg az életünket. Örömhozók voltak ők, megajándékoztak minket felejthetetlen pillanatokkal, menedéket, biztonságot nyújtottak műveikkel, dalaikkal, játékukkal életük egy-egy megosztott pillanatával. Most hogy nincsenek, emlékezünk rájuk…. Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!